Ez is egy szenvedély... // Kézimunka
10/07/2018 |
| Egy „nagyi-négyzet” |
Nagyon szeretek kézimunkázni. Gyerekkoromban is szívesen készítettem magamnak tolltartót, kis zsebkendőtartót egy darab szép anyagból, amit a Nagymamámtól kaptam. Szerettem volna maradandót, szépet, használhatót alkotni, és nem utolsó sorban megmutatni az osztálytársaimnak, hogy mit tudok. Jó érzés volt, hogy egy kis semmiből Valami lesz, pont olyan, amilyet szeretnék... Na, ez nem mindig sikerült, kicsit összekapkodott munkáim nem mindig voltak pontosak, néhol akadt a cipzár, túl szűk volt a gomblyuk, de azért újra és újra ihletet kaptam, és próbálkoztam.
A régi családi kézimunkák mindig megbabonáztak. Az apró öltések, a munkák tökéletes hátoldala (szinte összekeverhető volt a munka szép színe és visszája), a minták aprólékossága egyszerűen lenyűgözött. Hihetetlen volt számomra, hogy valaki ilyen szépséget tud alkotni, ennyi türelme van egy-egy darab elkészítéséhez.
 |
| A párna összeállítása |
Aztán elkezdtem én is tanulgatni az "igazi" kézimunkák technikáját. A barátnőmtől kötni, a Nagyitól (apai nagymamám) hímezni, a Mamitól (anyai nagymamám) horgolni tanultam. És azóta nincs megállás! A kötés, horgolás, hímzés, selyemfestés, nemezelés mindig kikapcsol, megnyugtat. Szeretek magamnak saját készítésű holmikat alkotni, szeretem hordani is őket, és a legnagyobb öröm számomra az, amikor ajándékba tudok valakinek készíteni egy igazán szép darabot. Persze igazi kihívás is, amikor valami számomra bonyolult technikát próbálok ki, de ha készen leszek, és az eredménnyel is meg vagyok elégedve, akkor az olyan jó érzés!
A darab, amin éppen dolgozom, valamiért mindig fontos nekem. Vagy akinek készítem fontos számomra, és rá gondolok sokat, miközben kötöm, horgolom a meglepetését, vagy a fonal, amiből készül, olyan helyről van, amire nagyon jó lesz mindig visszagondolni.
 |
| Összeállt a kész darab. |
 |
| Sokféle „granny-square” |
Amit legutóbb készítettem éppen a fonal miatt volt fontos. A horgolt párnáink anyaga egy nagyon szép, jó minőségű gyapjúfonal Finnországból. Egy kis kézműves boltban vásároltam Turkuban, mert nagyon tetszett a színe. Tudtam már akkor, mi lesz majd belőle, ami ritkaság, mert én általában gombhoz veszem a kabátot, a fonalhoz keresem a mintát és nem fordítva.
Szóval, ott Turkuban nagyon sok helyen, üzletek polcain, kézimunkaújságokban, kávéházak pamlagain láttam "nagyimintás" horgolt párnákat. Én is csináltam már hasonló horgolt takarót Csengének, de párnánk még nincs! Hát, most már van! És igazi finn fonalból, finn színekkel. Jó érzés hozzábújni, ráfeküdni, Finnországra visszagondolni.
 |
| „Még türelmesen várok, hogy befejezze...” |
 |
| „Na, most már velem foglalkozz, mert megeszem a dolgos kezedet!” |
A minta igazán egyszerű és dekoratív. Millió variációja van, de mind "nagyi". Az elnevezés is tetszik, de nem tudtam, miért pont ez a neve. Egy kézimunka-blogon olvastam róla pár érdekes sort, így elkezdtem kutatni nevének eredetét más fórumokon is.
Szóval, azért "nagyi", mert nagyon sok Nagymama horgolja mintájának egyszerűsége miatt. Csukjuk csak be a szemünket, és vegyük kézbe a darabot ... igen, mintája egyszerűen kitapogatható, a láncszemekből álló lyukak ritmusa érezhető anélkül is, hogy pontosan figyelnénk, látnánk a munka minden lépését.
Még egy dalt is találtam „róla”: Granny Squares by Ingeborg von Agassiz
És itt van a párnám mintája:
Kata
0 megjegyzés