Finnország számunkra minden értelemben egy hatalmas csoda volt, amelyet nagyon bántunk volna kihagyni. A tájak, emberek, látnivalók mély nyomot hagytak bennünk, éppen ezért nemcsak fizikai, hanem egy lelki fejlődésről és utazásról is beszélhetünk. Szeretnénk élménybeszámolóinkkal indítani a közös blogunkat, azt gondoljuk, hogy ezt az országot minél több olvasónknak kellene megismernie. Igyekszünk az ottani hangulatot fotóinkkal és írásainkkal átadni Nektek, reméljük, hogy tetszeni fognak az ezzel kapcsolatos bejegyzéseink.
Bár bemutatkozó posztot nem készítettünk, Kata kitalált egy fantasztikus megoldást erre a „problémára”. Mindketten összegyűjtünk egy-egy finn ételt, hagyományt és látnivalót, amelyek a kedvenceink lettek ezalatt az egy hét alatt. Így talán egy kicsit jobban megismerhetitek gondolatainkat, stílusunkat és a számunkra fontos, értékes dolgokat.
1. Kedvenc nemzeti ételeink
Csenge: Finnországnak rengeteg olyan hagyománya van, melyeket évszázadok óta még ma is megtartanak az emberek, de ezen belül a nemzeti ételeknek van talán a legnagyobb kultusza. Számtalan olyan fogást fel tudnék sorolni (fogunk is!), amelyet a mindennapokban szívesen fogyasztanak. Ott tartózkodásunk alatt kétszer is kipróbáltam a Pannukakku-t, amelyet magyarul a legjobban a tejlepény szóval tudnék jellemezni. Egy finn lány (akivel nagyon jó barátságba kerültünk), azt mesélte, hogy hihetetlen egyszerű elkészíteni ezt a süteményt: csak össze kell kevernünk a hozzávalókat, berakjuk a tepsit a sütőbe, és pár perc alatt már tálalhatjuk is ezt az édességet!
Azért is fordítottam tejlepénynek, mert bár nagyon hasonló az állaga és íze a sajttortához, vékonyabb, és a tésztában sokkal jobban dominál a tej is.
Kata: Nagyon szeretem a finn konyhát, mert "letisztult", egészséges és könnyen elkészíthető ételei vannak. A karéliai pirog az egyik kedvencem, mert mindenhez passzol, mint köret, de önmagában is megállja a helyét főételként egy könnyű leves után. Sokszor készítem itthon is, és igyekeztem profiktól elsajátítani (ld. youtube videó). Nagyon sok videót, receptet nézegettem finn receptekről, és egy ilyen videóban elirigyeltem egy nagyitól a szuper kis nyújtófáját, amivel a pirog tésztáját formázta... Hát most ezt is beszereztem Finnországban!
Kata: Nagyon szeretem a finn konyhát, mert "letisztult", egészséges és könnyen elkészíthető ételei vannak. A karéliai pirog az egyik kedvencem, mert mindenhez passzol, mint köret, de önmagában is megállja a helyét főételként egy könnyű leves után. Sokszor készítem itthon is, és igyekeztem profiktól elsajátítani (ld. youtube videó). Nagyon sok videót, receptet nézegettem finn receptekről, és egy ilyen videóban elirigyeltem egy nagyitól a szuper kis nyújtófáját, amivel a pirog tésztáját formázta... Hát most ezt is beszereztem Finnországban!
 |
| Karéliai pirog |
 |
| Jobb oldalon a Pannukakku található |
2. Kedvenc látnivalóink
Csenge: Nagyon nehéz feladat csupán egy látnivalót kiemelni a sok közül, nem tudnék olyan helyet felsorolni, amiben csalódtam volna. Főleg a természeti látványosságok álltak közel a szívemhez, így választásom Ruissalo félszigetére esett. Körülbelül egy fél órányi autóbuszozás után megérkeztünk célpontunkhoz. Gyönyörű napsütéses időnk volt, pont tökéletes egy kis sétáláshoz. Bár a félsziget elég nagy volt ahhoz, hogy minden zegét-zugát bejárjuk, azért sétáltunk pár órát a tengerpart mentén. Szép fotókat sikerült készítenünk, gyűjtöttünk virágokat préseléshez, sőt, még egy mini fenyőt és vörös áfonyát is hoztunk gyökerestül, amit már kiültettünk a kertünkbe. Találkoztunk életünk egyik legszebb házával, igaz, nem túl jó állapotban volt, de valaha csodálatosan festhetett. Eldöntöttük, hogy tizenöt év múlva, ott fogunk benne élni... Rövidke kirándulásunkat egy hangulatos kávézóban zártuk le egy szelet sajttorta társaságában.
Kata: Az Ett Hem múzeum az egyik kedvencem Turkuban. Egy 20. századi nagypolgári otthont mutat be, Alfred Jacobsen és felesége, Helené házát. A berendezés, a személyes tárgyaik olyan meleg, békés hangulatot árasztottak, hogy kedvem lett volna bekuckózni az egyik fotelba olvasni, teázgatni. Minden bútordarab, kis terítő a gondoskodás, a finom ízlés nyomait viselte magán. Nagyon sokáig elnézegettük a csipkéket, tányérokat, elképzeltük, mi készülhetett vasárnaponként a konyhában, beleolvashattunk a családfő könyvelésébe. A házat teljes egészében bejárhattuk, kis füzetet vásárolhattunk a család összegyűjtött receptjeiből. A múzeumpedagógus fiatal lánnyal sokat beszélgettünk, receptet cseréltünk (tőle kaptuk a Csenge által említett Pannukakku receptjét) a finn vendégszeretet és a "nyelvrokoni barátság" jegyében.
Kata: Az Ett Hem múzeum az egyik kedvencem Turkuban. Egy 20. századi nagypolgári otthont mutat be, Alfred Jacobsen és felesége, Helené házát. A berendezés, a személyes tárgyaik olyan meleg, békés hangulatot árasztottak, hogy kedvem lett volna bekuckózni az egyik fotelba olvasni, teázgatni. Minden bútordarab, kis terítő a gondoskodás, a finom ízlés nyomait viselte magán. Nagyon sokáig elnézegettük a csipkéket, tányérokat, elképzeltük, mi készülhetett vasárnaponként a konyhában, beleolvashattunk a családfő könyvelésébe. A házat teljes egészében bejárhattuk, kis füzetet vásárolhattunk a család összegyűjtött receptjeiből. A múzeumpedagógus fiatal lánnyal sokat beszélgettünk, receptet cseréltünk (tőle kaptuk a Csenge által említett Pannukakku receptjét) a finn vendégszeretet és a "nyelvrokoni barátság" jegyében.
 |
| Ruissalo-félsziget |
 |
| Ett Hem Múzeum |
3. Kedvenc hagyományunk
Csenge: Bár, amit most el fogok mesélni, nem számít igazán bevett népszokásnak, muszáj megemlítenem, ugyanis egy finn ember életének ez szerves része: még sosem találkoztam ilyen édesszájú és kávészerető népcsoporttal. Mi Finnország második legnagyobb városában, Turkuban jártunk, tehát elvárná egy turista, hogy számtalan éttermi lehetőségek közül válogathat. Mi nem vagyunk olyan típusú utazók, akik a legdrágább helyeken esznek, jobban szeretünk kisebb és barátságosabb vendéglőkbe menni. Ez volt a mi nagy szerencsénk, ugyanis sokkal több kávéházzal lehet találkozni, mint étteremmel. A finneknél hagyomány, hogy szinte minden nap beülnek valahova sütizni, és természetesen kávézni, ehhez a szokásukhoz pedig alkalmazkodott a város is. Rengeteg jó helyet sikerült felfedeznünk, későbbi bejegyzésekben ezekről is szeretnék pár szót ejteni.
Kata: Már régen foglalkoztat a kézimunka egy fajtája, amit még nem próbáltam. Egyik évben a Mesterségek Ünnepén láttam egy észt hölgyet, amint egy fa tűvel (nagy, lapos tű alakú eszköz) kötött kesztyűt készít. A technika, az eszköz és az elkészült darab is nagyon érdekes volt. A kesztyű vastagabb, tömöttebb textúrája, az egymásba kapcsolódó szemek olyan érdekesnek, idegennek tűntek számomra. Már akkor elhatároztam, hogy ezt nekem is meg kell tanulnom.
A technika a Nalbinding ( ném. Nadelbinden-tűkötés, tűszövés) skandináv eredetű, melyet a mai napig leginkább Finnországban használnak. Vannak kézimunkacsoportok, akik ezt a technikát adják tovább a fiatalabb generációnak, mert a finnek fontosnak tartják a hagyományaik őrzését. Mi a skanzenben (Luostarinmaki Handicrafts Museum) találkoztunk vele, egy hölgy mutatta be a technikát a látogatóknak.
Eddig életemben két olyan utazásom volt Csenge nélkül, amikor vérzett a szívem, hogy Ő nincs velem. Arra vágytam, hogy megmutathassam Neki is azokat a csodákat, melyeket itt átéltem. Az egyik ilyen út Finnországba, Turkuba vezetett. Idén a Sors vagy az Isteni Gondviselés egy nehéz időszak közepette mindkettőnket ide vezetett. Lehetőségünk nyílt, hogy együtt legyünk részesei a varázslatnak, együtt éljük át a finnek meleg, hagyományörző, családias, "egyszerű" örömökben gazdag életét. Megosztottuk egymással, és most a blog olvasóival is, mindazt, amit az országról, az emberekről, a kultúráról és magunkról tanultunk.
Kata és Csenge
Kata: Már régen foglalkoztat a kézimunka egy fajtája, amit még nem próbáltam. Egyik évben a Mesterségek Ünnepén láttam egy észt hölgyet, amint egy fa tűvel (nagy, lapos tű alakú eszköz) kötött kesztyűt készít. A technika, az eszköz és az elkészült darab is nagyon érdekes volt. A kesztyű vastagabb, tömöttebb textúrája, az egymásba kapcsolódó szemek olyan érdekesnek, idegennek tűntek számomra. Már akkor elhatároztam, hogy ezt nekem is meg kell tanulnom.
A technika a Nalbinding ( ném. Nadelbinden-tűkötés, tűszövés) skandináv eredetű, melyet a mai napig leginkább Finnországban használnak. Vannak kézimunkacsoportok, akik ezt a technikát adják tovább a fiatalabb generációnak, mert a finnek fontosnak tartják a hagyományaik őrzését. Mi a skanzenben (Luostarinmaki Handicrafts Museum) találkoztunk vele, egy hölgy mutatta be a technikát a látogatóknak.
Eddig életemben két olyan utazásom volt Csenge nélkül, amikor vérzett a szívem, hogy Ő nincs velem. Arra vágytam, hogy megmutathassam Neki is azokat a csodákat, melyeket itt átéltem. Az egyik ilyen út Finnországba, Turkuba vezetett. Idén a Sors vagy az Isteni Gondviselés egy nehéz időszak közepette mindkettőnket ide vezetett. Lehetőségünk nyílt, hogy együtt legyünk részesei a varázslatnak, együtt éljük át a finnek meleg, hagyományörző, családias, "egyszerű" örömökben gazdag életét. Megosztottuk egymással, és most a blog olvasóival is, mindazt, amit az országról, az emberekről, a kultúráról és magunkról tanultunk.
Kata és Csenge
