Életünk egyik legfontosabb része: a futás
8/12/2018
Miért kezdtük el a futást, és folytatjuk azóta is megállás nélkül, avagy a motivációnk nyomában...
Csenge: Kicsit több, mint két éve következett be életemben az a pont, amikor megelégeltem, hogy nincs már a mindennapjaimba a rendszeres mozgás. Előtte rendesen jártam úszni, sokat bicikliztem, de ahogy telt az idő, azokról is szépen, lassan leszoktam... A legjobb választásnak akkor a futás tűnt (még most is így van!), hiszen három percre tőlünk található egy hatalmas park igazi futópályával. Bár nagyon lassan és rövidebb távval kezdtem neki, ami persze teljesen normális, azóta hihetetlen, hogy mennyit fejlődtem, és mennyivel jobban élvezem ezt a fajta testmozgást.
És hogy mi hajt előre? Az érzés, hogy az izmaim minden futás után keményebbek és feszesebbek lesznek, a kitisztult arcbőröm, a fáradtság, ami minden egyes alkalommal megelégedettséggel tölt el, és természetesen a közelgő versenyek időpontjai, melyekre muszáj készülnöm...
Kata: Én is egészen fiatalon kezdtem el mozogni, már általános iskolában atletizáltam. Volt egy szuper tesitanárunk Nyolczas Péter, aki nagyon tudott motiválni. Ő küldött el egyesületbe gerelyt hajítani, mert nagyokat dobtam kislabdával, robbanékony voltam. Egész jó eredményeket értem el a gerelyhajításban (budapesti első, néha második helyezés, országos bajnokságok dobogói...), de egy baleset után visszamaradt gerincsérv véget vetett ennek a "pályafutásomnak". Amit nem bántam nagyon, hiszen akkor már a továbbtanulás volt a fontosabb... de az edzések "alapozófutásai" megmaradtak az életemben.
Azóta is, ha fáradt vagyok, feszült, szomorú, vagy csak örömből is, de nagyon szeretek futni. Életem nehéz időszakait is futással igyekszem mindig túlélni, hogy bebizonyítsam magamnak, néha másoknak, milyen keményen tudok küzdeni. Ez a legegészségesebb terápia! Néha mantrát mondogatok közben ("Erős vagyok, egészséges és bármit képes vagyok megcsinálni...") vagy imádkozom, nézem a tájat, a futótársakat és jól érzem magam. De a legjobb futás után, amikor feszülnek az izmaim, fáradt vagyok és néha bizony büszke, hogy megcsináltam!
Kata: Én is egészen fiatalon kezdtem el mozogni, már általános iskolában atletizáltam. Volt egy szuper tesitanárunk Nyolczas Péter, aki nagyon tudott motiválni. Ő küldött el egyesületbe gerelyt hajítani, mert nagyokat dobtam kislabdával, robbanékony voltam. Egész jó eredményeket értem el a gerelyhajításban (budapesti első, néha második helyezés, országos bajnokságok dobogói...), de egy baleset után visszamaradt gerincsérv véget vetett ennek a "pályafutásomnak". Amit nem bántam nagyon, hiszen akkor már a továbbtanulás volt a fontosabb... de az edzések "alapozófutásai" megmaradtak az életemben.
Azóta is, ha fáradt vagyok, feszült, szomorú, vagy csak örömből is, de nagyon szeretek futni. Életem nehéz időszakait is futással igyekszem mindig túlélni, hogy bebizonyítsam magamnak, néha másoknak, milyen keményen tudok küzdeni. Ez a legegészségesebb terápia! Néha mantrát mondogatok közben ("Erős vagyok, egészséges és bármit képes vagyok megcsinálni...") vagy imádkozom, nézem a tájat, a futótársakat és jól érzem magam. De a legjobb futás után, amikor feszülnek az izmaim, fáradt vagyok és néha bizony büszke, hogy megcsináltam!
Legutóbbi futós rendezvény, az Éjszakai Futás
Csenge: Mióta belejöttem a futásba, mindig is vágyam volt, hogy ne csak külön induljak Anyával (Katával) ilyen eseményeken, hanem egyszer együtt is küzdjünk a célba érésig. Ez a vágyam a szülinapomon teljesülni is látszott, ugyanis beneveztük egymást a most, augusztusban megtartott Éjszakai Futásra! Számomra különleges jelentősséggel bírt ez a verseny, hiszen ez volt a századik regisztrált futásom a telefonomon, illetve az eddigi leghosszabb távom, 7 kilóméter.
A start este, háromnegyed tízkor volt, Budapest belvárosában, azon belül is főleg a Várban haladhattak a versenyzők. Gyönyörűek voltak a kivilágított épületek, hidak és utcák... Olyan helyen is futhattunk, ahol egyébként autók járhatnak, gyalogosok nem, úgyhogy igazán felejthetetlen élményként maradt meg ez a futás. Bár egy kicsit kemény volt feljutni a Várkert Bazártól egészen a Vár legfelső részéig, majdnem a Mátyás templomig, nem panaszkodom, ezt fényes nappal, egy ilyen rendezvény nélkül nem így tehettük volna meg.
Kata: Szuper volt Csengével futni, hiszen még versenyen nem indultunk együtt. Valami különlegeset szerettem volna neki szülinapjára adni, egy maradandó, szép élményt... hát, ez sikerült is! És, azt hiszem, megízlelte a futás igazi ízét, küzdött, lefutotta, és jól érezte magát. Végig tudtam hozzá beszélni, lelkesíteni, dicsérni, és ez nagyszerű érzés volt anyaként! Minden percet élvezek, amit együtt tölthetek Vele, a nehéz és a szép perceket, amiken osztozhatunk...
A verseny szervezése szuper volt, minden ami kell egy jó futáshoz az megvolt! Zene, jó hangulat, frissítőpontok lelkes fiatalokkal, akik nem csak italt, de kedves, ösztönző szavakat is kiabáltak felénk. Befutóérem, finomságok, ajándékok... még több zene.
Kata: Szuper volt Csengével futni, hiszen még versenyen nem indultunk együtt. Valami különlegeset szerettem volna neki szülinapjára adni, egy maradandó, szép élményt... hát, ez sikerült is! És, azt hiszem, megízlelte a futás igazi ízét, küzdött, lefutotta, és jól érezte magát. Végig tudtam hozzá beszélni, lelkesíteni, dicsérni, és ez nagyszerű érzés volt anyaként! Minden percet élvezek, amit együtt tölthetek Vele, a nehéz és a szép perceket, amiken osztozhatunk...
A verseny szervezése szuper volt, minden ami kell egy jó futáshoz az megvolt! Zene, jó hangulat, frissítőpontok lelkes fiatalokkal, akik nem csak italt, de kedves, ösztönző szavakat is kiabáltak felénk. Befutóérem, finomságok, ajándékok... még több zene.
Terveink, versenyeink a jövőben
Csenge: Legelőször szeretném azt elérni, hogy év végéig le tudjam futni a 10 kilómétert. Nekem ez egy kicsit soknak hangzik, de a 7 kilómétertől már nincsen távol, ráadásul, ha az augusztust is beleszámoljuk, bő négy és fél hónapom lesz erre a célomra, ami bőven elég, szerintem. Ezt úgy tudnám "kivitelezni", hogy heti három alkalommal megyek ki a pályára, ami mindig kihívás szokott lenni tanulós időszakban, főleg idén, ugyanis nyakig benne leszünk az érettségiben... De most tényleg nem hanyagolnám el a futást, mert egyrészt jobban is tudok mozgás után koncentrálni, másrészt pedig kitűztünk Katával egy olyan célt magunk elé, amelyre a felkészülést egyáltalán nem lehet halogatni, pár mondattal később erről is írunk...
Télen szeretnénk benevezni a Zúzmara futóversenyre, amelyről Kata fog bővebben mesélni. Én 5 kilóméteres távon indulok (hidegben-fagyban nem is szokták ajánlani a hosszabb teljesítményt magunkhoz képest). Tavasszal pedig szintén egy közös futós eseményt csinálunk meg, amikor egy félmaratont fogunk futni váltóban, tehát 10-10 kilómétert.
És elérkeztünk az előbb említett NAGY álmunkhoz, méghozzá a San Fransisco-i félmaratonhoz, Katának pedig a maratonhoz! 2020 nyarán megcélozzuk Amerikát, de nem szeretnénk onnan úgy hazatérni, hogy előtte nem futottunk át a Golden Gate-hídon! A nevezés díja az egekben, úgyhogy nemcsak edzés, hanem kemény gyűjtögetés is kezdődik nálunk. Bár, arról is szót kell ejtenem, hogy pár éve a befutók Tiffany nyakláncot kaptak a célban, remélem, ezen a jó szokáson nem változtattak...
Kata: Az én következő versenyem szeptember 9-én a WizzAir Budapest Félmaraton lesz, amire egész nyáron készültem. Az első félmaratonom, így már nagyon izgulok! Ez egy mérföldkő lesz az életemben, ha ezt megcsinálom, nincs több akadály, amit ne tudnék leküzdeni... maraton, Kékes-futás...
A következő közös versenyünk Csengével a Zúzmara futófesztivál januárban, ez is egy "örömfutás" együtt...azután júniusban a Kékes Csúcsfutás! Erre már régen kíváncsi vagyok, és nem nagyon szeretem az emelkedőket, tehát, le kell küzdenem, talán megszeretem...!
És a nagy közös álmunk Csengével a San Francisco-i Maraton! Nagyon szeretnék ott futni, látni közben a várost, a Golden Gate hidat, azzal a sok emberrel együtt futni...Istenem, de jó lenne!
Mivel nem ígéretekre várunk többé Csengével, elkezdtünk dolgozni érte, mi magunk megvalósítjuk az álmainkat! Ez persze egy többlépcsős folyamat...
Kata: Az én következő versenyem szeptember 9-én a WizzAir Budapest Félmaraton lesz, amire egész nyáron készültem. Az első félmaratonom, így már nagyon izgulok! Ez egy mérföldkő lesz az életemben, ha ezt megcsinálom, nincs több akadály, amit ne tudnék leküzdeni... maraton, Kékes-futás...
A következő közös versenyünk Csengével a Zúzmara futófesztivál januárban, ez is egy "örömfutás" együtt...azután júniusban a Kékes Csúcsfutás! Erre már régen kíváncsi vagyok, és nem nagyon szeretem az emelkedőket, tehát, le kell küzdenem, talán megszeretem...!
És a nagy közös álmunk Csengével a San Francisco-i Maraton! Nagyon szeretnék ott futni, látni közben a várost, a Golden Gate hidat, azzal a sok emberrel együtt futni...Istenem, de jó lenne!
Mivel nem ígéretekre várunk többé Csengével, elkezdtünk dolgozni érte, mi magunk megvalósítjuk az álmainkat! Ez persze egy többlépcsős folyamat...
- folyamatos, átgondolt, kemény edzések a versenyig (esetleg itthon is lefutni addig maratont/félmaratont),
- pénzgyűjtés, spórolás (nevezési díj, utazás, szállás, költőpénz stb. Sokba lesz ez nekünk, de sebaj, ez lesz életünk egyik legnagyobb közös kalandja!)
- és a motivációs "mézesmadzag", amit már beszereztünk: a póló, amiben versenyzünk majd! Ebben méltóképpen teljesíthetjük a nagy kihívást, és nagyon magyar, nagyon jól néz ki!
Kata és Csenge
0 megjegyzés